Saddie: Gondolatok a tradicionális Wiccáról
Talán az egyik leggyakrabban felvetődő kérdés, amelyre válaszolnunk kell az, miért mondunk annyira mást, mint ami a legtöbb magyar nyelven megjelent könyvben olvasható. Ennek a magyarázata a (tradicionális) Wicca és a neowicca közti különbségben rejlik. Ahhoz, hogy ezt mélységében át tudjuk látni, el kell merülnünk a Wicca vallás történetében.
A Wicca eredetileg az angolszász népvallás neve volt. Gerald Gardner egy olyan csoportra lelt, amely ezen vallás fennmaradt emlékeit őrizte. Ami fennmaradt, felettébb kevés volt, így Gardner, mikor belefogott a Wicca újjáépítésébe, több más forrásból is átemelt gondolatokat. Az egyik legfőbb forrás, amit használt, a maláj és borneói bennszülöttek hitvilága volt. Gardner élete nagy részét töltötte a Föld ezen részén, s sokat tanult az őserdő népétől. Innen származik a Wicca animizmusa, a természet körforgásával való intim kapcsolat és az a gondolat is, hogy a vallás, a mágia és a hétköznapi élet egy és ugyanaz. Ezen felül építkezett még többek közt a nyugati misztikus hagyományokból, az ősi misztérium-vallások gondolatvilágából, a varázskönyv-tradícióból, a népszerű anthropológusok munkásságából, saját régészeti kutatásainak eredményeiből és az Aleister Crowley neve által fémjelzett Ordo Templi Orientis anyagaiból is.
Amit Gardner létrehozott ezen források felhasználásával, az egy avatásra és avatási titkokra épülő misztériumvallás lett. Mindez azonban csak körítés. A Wicca, annak gardneri értelmében egy konkrét, meghatározott Istenpár papsága. Fontos kiemelni, hogy Gardner a vallást Witchcraftnak hívta, a vallás követőjét Witchnek, s a Wicca ezen hívek közössége volt (ahogy egy szabadkőműves tagja a Testvériségnek, úgy tagja a Witch a Wiccának).
Mi fontosnak tartjuk az angol szavakat használni, hiszen itt az angolszász vallásról beszélünk. Sokan összemossák ezt a boszorkánysággal, pedig az egy speciálisan magyar jellegzetesség. A félreértés és káosz a kereszténység általi üldöztetésre vezethető vissza. A kereszténység volt az első valóban nemzetközi vallás, s mint ilyen, szüksége volt egy nemzetközi ellenségre. Mindenhol mást azonosítottak ellenségként: Angliában, Olaszországban és Spanyolországban az ősvallások követőit, míg pl. Franciaországban és Magyarországon a népi mágia művelőit. Míg a Witchcraft önmagában vallás, egy hagyományos magyar boszorkány szinte kivétel nélkül katolikus keresztény vallású volt. Tovább bonyolítja az ügyet, hogy Gardner idejében a Witchről mindenki úgy gondolta, hogy a sátán szeretője, aki az ördögök hátsó felét csókolgatja - ahogy ez a keresztény vádiratokban olvasható volt.
Visszatérve történetünkhöz, a Witchcraft Gardner jóvoltából terjedni kezdett. Raymond Buckland vitte az Egyesült Államokba, ahol rohamos növekedésnek indult. A hatvanas-hetvenes évek a vallási újjászületést hozták magukkal. Hirtelen mindenhol egzotikus spiritualitások ütötték fel a fejüket, ezek kölcsönhatásba léptek egymással, hiszen mindenkit egyszerre érdekelt minden. Megjelent az Istennő-tudatosság, s ez a Wiccában komoly szövetségest látott. A Wiccák, ahogy mindenki más is, nyílt rituálékat tartottak, s beadták a "közösbe", amit csak titoksértés nélkül lehetett. Ekkoriban lett közismert a Wicca kifejezés is, hiszen az erősen keresztény Amerikában sokan nem merték felvállalni saját Witch mivoltukat. Természetes volt a közegben a New Age erős hatása, így sokan átvették az ál-keleti gondolatokat a hibás, zavaros "karma"-értelmezéssel együtt.
Sokak nem értettek egyet azonban a dolgok ezen keverésével. A konzervatívabb Wiccák egyre több szabályt, törvényt hoztak, s kiközösítettek mindenkit, aki ezeket nem tartotta meg. Még mindig az Egyesült Államokban vagyunk. Ne feledjük, az egész ország történelme nincs háromszáz éves, így nekik egészen más, romantikus elképzelésük van a hagyományok mu"ködéséről. Ebből fakadt az egyre növekvő konzervativizmus is, s az megszülte a maga ellenpólusát. Külsősök, avatatlanok elkezdték magukat Wiccának nevezni, s spiritualitásukat saját szabadságigényük mellett a természet tisztelete köré építették fel a Wicca vallás külső jegyeinek felhasználásával. Így született meg a neowicca. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem kevesebb, vagy rosszabb, mint a tradicionális Wicca, csak más.
Nézzük át akkor a jellemző jegyeket mindkét irányzatnál.
A neowicca természetvallás. Arra buzdít, hogy az ember saját maga válogassa össze saját istenpárját, vallásgyakorlatára a teljes szabadság jellemző. Az avatás nem fontos ebben az irányzatban, minden a természet, a szabadság és a saját istenségek körül forog. Valódi neopogány spiritualitás ez, mely nagyon sokak számára pontosan azt adja, amire szükségük van.
A tradicionális Wicca misztériumvallás. Egy meghatározott Istenpár papsága, kik a misztériumok alapján értelmezik a természet változásait. Az avatás épp ezért elengedhetetlen, s a következő dolgokat tartalmazza: próbatétel, titoktartási eskü, a misztérium megélése, a spirituális családba való befogadás, magasabb energiaszintre emelés, az avatott elkötelezi magát az Istenpár felé. A tradicionális Wiccában a valódi tanulás épp ezért avatás után kezdődik.
A tradicionális Wicca csoportjai általában nem publikusak. Rendszerint van valamiféle kapcsolati pont, ahol el lehet kezdeni ismerkedni a Wiccával, miközben a belső kör tagjai a jelöltekkel ismerkednek feltűnésmentesen. A külső kör nem jár elkötelezettséggel, bárki felfüggesztheti tanulmányait, majd újrakezdheti. Minimum egy (gyakorlatilag inkább általában két-három) év ismerkedés, illetve adott esetben a külsős "tananyag" befejezése után a jelöltekkel elbeszélgetnek arról, hogy hogyan tovább. Eddigre a jelölt már pontosabb képet kapott arról, milyen a Wicca hagyományos szemlélete, átlátja, hogy vajon tényleg érdekli-e mélyebben a dolog. Elég információval rendelkezik ahhoz, hogy a Wicca alap gondolatait felhasználva kialakítsa saját ritualitását, s lehetősége van arra, hogy felajánlja magát az Isteneknek.
Azoknak, akik a csoport tagjaival jól megtalálják a hangot, elkötelezettek a téma iránt, jól láthatóan komolyan gondolják a vallást, lehet, hogy fel lesz ajánlva az avatás lehetősége. Az avatással pedig bekerülnek a belső körbe. Az itt tanult dolgok már mágikus titkok, a rítusokat pedig a tradicionális Wiccában "égbe öltözötten", azaz meztelenül végzik.
