Saddie LaMort: Miért nem vagyok boszorkány?
Sokszor merül fel a kérdés, hogy vajon van-e különbség a Wicca és a boszorkány közt. A modern ezoterikus kiadók gondolkodás nélkül azonos értelmű szóként használják, s azon praktizálók, kik könyvekre támaszkodnak a kérdésben, gondolkodás nélkül elfogadják ezt. A kérdés többrétű: vannak etimológiai, vallástudományi, mágiagyakorlati, anthropológiai és irodalmi vonatkozásai, s ahhoz, hogy hiteles választ kapjunk, minden oldalról érdemes megvizsgálni.
Etimológiai megközelítés
Etimológiai, azaz szóelemzési szempontból nézve a Wicca szó eredete a óangol wiglaer, melynek gyöke, a weik- jelentése hajlítani, kötözni, fonni - a wiglaer olyan személyt jelez, aki köt, illetve meghajlítja a valóságot: varázslót (ugyaninnen származik a wizard szó is). A Witch a Wicca modern formája, etimológiailag nincs különbség a kettő közt. Ennél jóval kevesebben tudják azonban azt, hogy mindez a rövid életű Hwicce királysággal áll feltehetoleg kapcsolatban, amely 577-tol 780-ig létezett, végleges eltűnése előtt 802-ben még egyszer, mint őrgrófság bukkan fel a történelmi iratokban. Bizonyíthatóan a Hwiccian törzs nevéhez köthető többek közt Wychwood Forest (Anglia egy tájegysége) és a wych elm (hegyi szil, Ulmus Glabra) is.
A "boszorkány" szó írott formában először 1551-ben bukkan fel. Ez a török megszállás időszaka. A török nyelvben ma már archaikusnak számít a "basmak" kifejezés, ami a szexuális aktusra utal, de még mindig használatban van. A "bas-" gyök többi variánsa még ritkábban bukkan fel a modern (Atatürk utáni) nyelvben, de az idősebbek tudják, hogy "nyomni, tolni, leszorítani, rálépni" volt az eredeti jelentése. Ismerik a "basturgand" szót is, amely leszorítót, megnyomorgatót, megerőszakolót jelent. A boszorkány tehát olyan személyt jelöl, aki lidércnyomást okoz illetve paráználkodik.
Etimológiai szempontból tehát kijelenthetjük, hogy a két szó teljesen mást jelent és más dolgokra utal.
Vallástudományi megközelítés
A Wicca, mint szó, kapcsolatban áll a Hwicce törzs nevével, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy őket még a kelta keresztények térítették meg. Elképzelhető, hogy eltérő vallásgyakorlatuk miatt nyert a wicca pejoratív csengést, de azt meglehetősen biztosra vehetjük, hogy annak nem sok köze volt a természetszellemek tiszteletéhez, mely az eredeti angol witchekre jelemző volt (sőt az a mai napig). Feltehetőleg a felvilágosodás korában jelentek meg az első "fekete köpenyes" Witch csoportok, akik az Agancsos Istent tisztelték. Ezen csoportok vezetője mindig férfi volt. Több, mint valószínu, hogy a görög-római Pán tiszteletét vették alapul eredetileg, s köré alakítottak ki misztériumvallást. Margaret Murray, Robert Graves és a Leland által gyűjtött Aradia alapján a huszadik században jelentek meg az Istennőt tisztelő Witch-csoportok és így alakult ki az a duális Wicca hitrendszer, amit ismerünk.
A boszorkányság a szó kialakulásától kezdve pusztán mágikus praxist jelölt. Amennyiben vallást kell kötni hozzá, talán a római katolikus kereszténységet lehet megjelölni a fennmaradt boszorkányszövegek felettébb magas keresztény jelképtartalma okán. Kiütések ellen fenn maradt a következo ráolvasás: "Boldogságos Szűzmária, végy el ezekből a kiütésekből 99x annyit, amennyit Júdás Szent Fiadért kapott".
Vallási szempontból tehát ismét az látható, hogy a boszorkánynak nincs köze a Wiccához.
Mágiagyakorlati megközelítés
A hagyományos Witchcraft népi mágikus elemeket használ. Ugyanez elmondható a boszorkányokról is. Ugyanakkor a két nép nagyban különbözik, s ennek megfeleloen a népi mágia is eltér. Minden, a köznéphez kapcsolódó mágikus gyakorlat alapja az lesz, hogy azt használjuk, amink van - egy egyszerű földműves nem engedhette meg magának, hogy bármihez aranykoronára, drágaköves jogarra, vagy díszes kardra legyen szüksége, s a hétköznapi élethez nem kellettek a két helyen gyökeresen más eszközök. Ugyanakkor a gondolkodás gyökeresen más volt, s egy angol witchnek eszébe nem jutott volna valaki betegségét úgy meggyógyítani, hogy az valaki másba szálljon.
A praxist tekintve a Witchcraft és a boszorkányság közt vannak felszínes hasonlóságok, de ezek a társadalmi osztályok hasonlóságából, s nem a két irányzat hasonlóságából fakadnak.
Anthropológiai és irodalmi megközelítés
Ha megkérdezünk egy tájékozatlan embert Angliában a Witchekrol, s egy ugyanilyet Magyarországon a boszorkányokról, hasonló dolgokat fog mondani. A falu szélén túl lakik, az erdőben, csúcsos kalapja, bibircsókja, zölden fortyogó üstje van, repülni tud a seprűjén; vagy öreg, ronda és gonosz, vagy fiatal és csábító. Varázsfőzeteket készít, átkoz, gyógyít, varázsol. Hogyan lehetséges ez mindazon dolgok fényében, amiket eddig megtudtunk?
A kereszténység volt az első konzekvens nemzetközi vallás Európában. Teljesen természetes, hogy akkor az Ellenségnek is egy nemzetközi hatalmas összeesküvésnek kell lennie. Ne felejtsük el, hogy a boszorkányperek a skolasztika hanyatlásával kezdődtek - művelt, írástudó emberek járták Európát híreket, tudást és hiedelmeket hordva egyik helyről a másikra. A latin maleficia szó alatt mindenhol a helyi népi mágia gyakorlóit értették, s így is fordították le. Igaz, hogy szinte semmi más nem kötötte őket össze, de ezen az alapon könnyű volt nemzetközi ellenséget találni. Ennek az összemosásnak az eredménye az archetipikus kép, ami összeköti a boszorkányt, a witchet, a stregát, a bruját és az összes többit.
Láthatjuk hát, hogy ebből a szempontból nem megalapozottabb összemosni a boszorkány és a wicca kifejezéseket, mint a katolikusokat, reformátusokat, a shia és szunni moszlimokat, és az izraelitákat a "keresztény" szóval illetni - ezen monoteisztikus vallások közt pedig jóval több és jóval mélyebbre ható azonosság van, mint a különböző népek "boszorkányvallásai" közt.
A fentiek alapján pedig egyértelmű számomra, hogy Wicca / Witch vagyok, boszorkány pedig nem. Semmi bajom nincs a boszorkányokkal, nagyon tisztelem a hagyományt és követőit, pusztán én magam nem tartozom közéjük.
