Iszonyatos cikk a Wiccáról
Nemrég hívták fel a figyelmemet erre a cikkre. Nézzük akkor pontról pontra. Az idézetekben mind a helyesírást, mind a központozást érintetlenül hagytam.:
"A férfi, aki a boszorkányság atyjaként vált ismertté, lévén kulcsfigura az újjászü-letésben Angliában és a világ nagyrészén az 1950-es években, Gerald B. Gardner volt."
Gerald B. Gardner a Wicca vallás atyja, amely a legtágabb értelemben is legfeljebb a "modern boszorkányság" egyik ágazata. Amennyiben kicsit is hiteles valláskutatói szemmel (és nem a keresztény inkvizíció által globális ellenségképként kialakított, a modern populár-ponyva álezoterika által elterjesztett tévképzetekből kiindulva) nézzük, Gardnernek semmi köze nem volt a boszorkánysághoz, mely magyar sajátosság.
"Családfája Grissel Gardner-ig nyúlik vissza, akit boszorkányságért 1610-ben Newburgh-ban megégettek."
A nőt Grissell Gairdnernek hívták, a kijelentésre pedig nincs bizonyíték a Gardner által többeknek tovább adott családi legendán kívül.
"Cipruson olyan helyeket keresett fel, amelyekről biztosan tudta, hogy álmában már előfordultak. Ez meggyőzte arról, hogy azokat a helyeket keresei fel újból, melyek korábbi életével kapcsolatosak."
Nem tudom, ezen két felettébb zavaros mondat azt akarja-e jelenteni, hogy Gardner Cipruson több helyet is felismert, s ebből származott meggyőződése, hogy előző életében járt már ott. Jelen formájában nem lehet a mondat igazságtartalmát sem megállapítani.
"Nem sokkal a II. Vi-lágháború kitörése előtt Gardner-t az Old Dorothy Clutterbuck, a gyülekezet főpapnője a gyü-lekezet tagjává avatta."
"Old Dorothy", Dorothy Clutterbuck volt állítólag a coven vezető főpapnője, de nem ő, hanem a csoport egy másik tagja, Dafo avatta be Gardnert.
"1946-ban bemutatták Aleister Crowley-nek (sic), aki ekkor már elkötelezte magát a boszorkányságnak."
W.E. Liddell The Pickingill Papers címú könyvében rebesgeti, hogy Crowley találkozott egy Pickingill covennel, majd távozott azzal, hogy neki egy női bagázs nem parancsol ("I"m not going to be bossed around by a bunch of women"). Ezen a megbízhatatlan, ellenőrizhetetlen forráson kívül nincs nyoma sem, hogy Crowleynak bármi köze lett volna a Gardner előtti Wiccához.
"A találkozás állítólag az egyik 'Old George' Pickingill gyülekezetben történt."
Amint a fentiekből kiderült, ez nem így van. Bár voltak találgatások arra vonatkozólag is, hogy Gardner és Crowley már ismerhették egymást régebbről. Crowley azonban igen alapos naplót vezetett és csak három helyen van jelezve, hogy Gardnerrel találkozott, mindháromszor 1947-ben.
"Gardner csodálta Crowley-t és néhány ügyét a magáévá tette."
Gardnert Crowley szövegei ugyanúgy megihlették, ahogy Leland Aradiája, Margaret Murray elméletei és Robert Graves Fehér istennője. Tény, hogy európában évekig ő volt Crowley csoportjának, az Ordo Templi Orientisnek legmagasabb rangú beavatottja, s ezáltal joga volt felhasználni Crowley műveit, ezt meg is tette, bár saját szája íze szerint rendezte a szövegeket, s gyakran teljesen új kontextusba helyezte őket.
"Szándékában állt nyilvánosan írni a boszorkányság újjászületéséről, de abban az időben Angliában ez illegális volt. Helyette egy novellában, a "High Magic's Aid"-ben írt a boszorkányságról, melyet 1949-ben adtak ki "Scire" álnéven."
Angliában 1735-től a witchcraftot csalásnak tartották, tehát aki witchnek nevezte magát, azt automatikusan csalónak vették, s csalásért csukták le egy évre (negyedévenkénti pellengérezéssel). Gardnernek persze volt is oka félni, 1944-ben Helen Duncant csukták le ezzel a váddal. Scire Gardner Wicca körökben használt neve volt. A könyvet toborzási célokra használta. Ha valakit megfelelőnek látott, odaadta neki, hogy olvassa el. Ha azzal jött vissza az illető, hogy milyen undorító a meztelen avatás és miféle sátánizmus ez, akkor Gardner csak mosolygott, ha azonban komoly érdeklődés látszott az illetőn, beavatást nyerhetett (akkoriban a tanulás beavatás után volt csak lehetséges).
"1951-ben, amikor a boszorkányság elleni törvényt hatályon kívül helyezték, Gardner megvált a New Foresti gyülekezettől és megalapította a sajátját."
1950-ben felváltotta a Witchcraft rendeletet a Hamis médiumokról szóló rendelet, s ez csak a magukat médiumnak mondó személyek ellen szól, s csak olyan esetben, ha nem szórakoztatás céljából végzi s pénzt fogad el érte. A Bricket Wood (Gardner saját covenje) valamikor 1946 környékén alapult.
"Még ugyanabban az évben Castletown-ba ment és társult Cecil Williamson-nal a már létrehozott Boszorkány Múzeumot illetően. Nem sokkal ezelőtt személyi konfliktus alakult ki közöttük, és amikor a helyzet kezelhetetlenné vált, megosztották a vállalkozást."
A Mann-szigeti boszorkánymúzeum tárlatának jelentős részét Gardner csinálta saját kezűleg, sőt saját maga is "kiállítási tárgy" volt - így keresett új tagokat covenje számára. Williamsonnnal kapcsolata olyan mértékben elmérgesedett, hogy Williamson lekapargatta az ottani étkezde, a "boszorkánykonyha" tányérjairól az ő pénzén vett boszorkánymatricákat.
Williamson további történetével nem foglakozom, nézzük tovább Gardnert:
"...Gerald Gardner szintén aktív volt a boszorkányságról való írás és tanítás terén. Eleinte olyan könyvek kerültek megírásra, melyek segítettek a közvéleménynek többet megtudni és megérteni a boszorkányság vallásáról."
Gardner összesen két könyvet írt, amely nyíltan a Wicca vallást tárgyalja: 1954-ben a Boszorkányság ma, és 1959-ben a Boszorkányság értelme címűt. 1960-ban megjelent egy életrajz, melyet Idries Shah, a híres ezoterikus író írt, de mivel ő szufizmussal foglalkozott s nem szerette volna, ha nevét a Witchcrafttal hozzák kapcsolatba, a Bricket Wood akkori főpapjának, Jack Bracelinnek neve alatt jelent meg.
"Egy csodálatos rituálét gondolt ki, mely magában foglalja a kör megnyitásának minden fontos folyamatát és tanításának részévé teszi. Ez segített más boszorkányoknak saját rituális technikájuk tökéletesítésében."
Gerald Gardner újragondolta a Wicca teljes ritualitását, mágia- és vallásgyakorlatát. Első sorban modern nyugati alapokra helyezte azt, sok mindent átvéve Crowleytól és a Golden Dawntól, de találhatunk dolgokat középkori varázskönyvekből, a dajakok és a maláj bennszülöttek törzsi rítusaiból, az ősi misztériumvallásokból és még ezer más helyről is, s ezeket építette az angolszász ősvallás fennmaradt, élő rítusaira, melyeket a New Forest covenben tanult. Ne feledjük, Gardner rengeteg helyen foglalkozott a mágia rengeteg ágával, s a szabadkőművesektől Magdalen Montelban angyalmágiáján és az OTOn keresztül az indonéz dzsungelekben fennmaradt vaskorszaki vallásokig rengeteg féle irányzatba nyert beavatást.
"1953-ban Gardner beavatta gyülekezetébe Doreen Valiente-t és 1954-től 1957-ig egyűtt dolgoztak rituális és nem-rituális témájú írásokon."
Valiente kizárólag az Árnyak Könyvén és egyéb avatottaknak szóló szövegeken dolgozott Gardnerrel együtt. 1957-ben Valiente több másik coventaggal együtt távozott a covenből
"Megalakítottak egy munkatestületet, mely Gardner-i mozgalomként ismertté vált intézmény-ként folytatta munkáját."
Gardner kezdeti sikerei után gombamód szaporodtak a hirtelen előbukkanó "Gardner előtti" irányzatot űző, magukat witchnek valló emberek. Ezek egyike, Robert Cochrane mondta, hogy amit a Bricket Wood csinál, az "nem witchcraft, csak holmi 'Gardnerianizmus'" Ezt a nevet elkezdték a gardneri hagyomány követői használni magukra. Ha valaki Gardneriánus, akkor tagja a Gardneriánus mozgalomnak, azaz ezen irányzatba beavatottak közé tartozik. Semmiféle intézményről nincs szó.
"Gardner első non-fiction könyve, a "Witchcraft Today" (Boszorkányság ma) 1954-ben került kiadásra és azonnal sikeressé vált. Ez Anglia szerte új gyülekezetek megalakulásához vezetett és az ezt követő ismertségnek köszönhetően a sajtó "Britain's Chief Witch" (Britannia Fő-boszorkánya) névvel illette."
Gardner könyve új érdeklődőkhöz vezetett, de a witchcraftot természetesen nem lehet könyvekből tanulni. A sajtó imádta Gardnert, s ez kölcsönös volt - részben ez is oka volt Valientéék 57-es távozásának.
"Felesége Donna 1960-ban bekövetkezett halála után Gardner egészsége romlani kezdett és 76 éves korára legyengült és asztma kínozta. Castleton-i múzeumának napról-napra történő üzemeltetése Campbell és Monique Wilson-ra maradt. Monique, aki Lady Olwen néven volt ismert, Gardner főpapnője volt és hetente vezette a gyülekezet találkozóit Gardner kunyhójában."
Monique Wilson a saját covenjét vezette, a Bricket Woodnak ő soha nem volt főpapnője, nem is vezethette a találkozókat.
"Három évvel később Gardner találkozott Ray-mond Buckland-del, egy angol férfival, akit Monique Wilson beavatott a gyülekezetbe és elu-tazott Amerikába."
Gardner állítólag jelen volt Buckland avatásán, de sem előtte, sem utána soha nem találkoztak. Wilson beavatta Bucklandet, majd ez utóbbi Amerikában meghonosította a Gardnerianizmust. Később saját irányzatot hozott létre Seax Wicca néven.
"1964 február 12-én Libanonból való visszatérése során Gardner szívrohamot kapott és meghalt."
A hajóról leszállítva Tuniszban temették el.
"Végakaratában a múzeumot, a rituális szerszámokat, eszközöket és összes írását a wilsoniakra hagyta."
Pontosabban Monique Wilsonra.
"Rövid idő után a múzeumot bezárták, és a tárgyak nagyrészét eladták a Ripley Museum of Witchcraft and Magic-nak Amerikában ( Boszorkányság és Mágia Ripley Múzeuma, ahonnan ezek különböző múzeumokba kerültek Kanada és az Államok szerte."
A tárgyak mind jelenleg is a Ripley múzeumban találhatóak.
